Az 50 éves Végh Attila lassan 25 éve vezet egy apró pincekonditermet. Egész életében gondosan építgette saját önállóságát, de pár éve egy rövid futókapcsolatot követően megszületett a kis Zoé. Azóta eltelt 8 év és a pelenkázandó csecsemőből első osztályos kislány lett, aki egyre több szeretetet ad, de egyre többet igényel is és ezt természetesen egyre jobban ki is fejezi. A kérdés, hogy Attilának sikerült e megosztania saját világát kislányával? Tud e felelősséget vállalni másért is magán kívül?

Fifty year old Attila Végh has been running a tiny gym in a basement for the past 25 years. He had been consciously fashioning himself as a fully autonomous being throughout his life, however after a few short-term relationships, little Zoé was born. Eight years passed, and the young girl became ready to attend primary school. Now capable of giving more and more love (but simultaneously demanding more in return) she became a child who is not scared of express these needs. The question is, will Attila ever be able to let his daughter into his world? Will he be able to take responsibility for anyone other than himself?