„Tündér-Ilonám, most választott álmom,
Be sokféle vagy aranyalma-fámon
S be másképpen fáj minden ébredésem
És mégsem és mégsem,
Alvó királyfi nem leszek én mégsem,
Nem hagyom abban utánad-menésem.
Megyek elébed és megyek utánad,
Vágy köt lábamhoz óriás falábat
S mértföldekkel érlek el újra-újra
És tán összebujva
Egyszer leszünk csak éhesen fakulva,
Álmok és aranyalma-fa mulva.
Be sokféle vagy aranyalma-fámon
S be másképpen fáj minden ébredésem
És mégsem és mégsem,
Alvó királyfi nem leszek én mégsem,
Nem hagyom abban utánad-menésem.
Megyek elébed és megyek utánad,
Vágy köt lábamhoz óriás falábat
S mértföldekkel érlek el újra-újra
És tán összebujva
Egyszer leszünk csak éhesen fakulva,
Álmok és aranyalma-fa mulva.
..."
/Ady Endre: Nem hagyom abban /